- Albániában születtél, Olaszországban lettél labdarúgó. Kérlek, mesélj az életedről, a pályafutásodról!
- Nem egyedi a sorsom, rengeteg albán él külföldön. Az ország lakossága 3 millió, külföldön pedig visszafogott becslések szerint is legalább 5 millió honfitársam él. Gyerekkoromban mi is nagyon szegények voltunk, édesapám Görögországban dolgozott, én pedig édesanyámmal és a testvéreimmel Albániában laktam. Szülőhelyemen, Kavajë városában kezdtem focizni hatéves koromban, majd 11 éves lehettem, amikor az időközben Olaszországba költöző édesapámat követtük, és végre egyesült a család. Puglia tartományban telepedtünk le, és milyen érdekes a sors, Pezze di Grecóban ismertem meg későbbi feleségem, és a szüleim ma is ott töltik a teleket. Ebben a kisvárosban folytattam a focit, majd 15 évesen elköltöztem, mert az Esperia Monopoli akadémiájára nyertem felvételt. Itt figyelt fel rám másfél évvel később az A.S.D. Martina Franca. Hamarosan az első csapattal edzettem, és megtapasztaltam, milyen a felnőtt futball. Mindig arról álmodtam, hogy profi labdarúgó legyek, aki pénzt keres, és támogatni tudja a szüleit. Még nem töltöttem be a 17 évet, amikor valóra vált ez a vágyam, és boldogan adtam haza a fizetésem. A családom akkor jutott végre egy kis levegőhöz, mert a rengeteg vendégmunkás miatt nehezen találtak munkát, és akkor is reggeltől estig dolgoztak aprópénzért.

- Utólag visszanézve abból a szempontból is szerencsés döntést hoztál, hogy az ötödik osztályban mutatkoztál be, és a csapattal együtt egészen a harmadosztályig léptél előre.
- A Serie C1-ben szereplő A.S.D. Martina Franca 2008-ban csődbe ment, az újjáalakulást követően azonban négy év alatt négyszer jutott fel. Nagyon jó csapatot alkottunk, visszatértünk a profi labdarúgás térképére, rám pedig a Hellas Verona sportigazgatója figyelt fel. Azonban a leigazolásomat követően teljesen átalakult a sárga-kék klub vezetése, koncepciót váltottak, így pályára nem léptem az élvonalban, hanem többször kölcsönadtak. Először visszatértem a Martina Francába, majd Szlovéniában szerepeltem, 2016-ban pedig leigazolt a horvát Hajduk Split. Ezzel kezdetét vette pályafutásom egyik legsikeresebb időszaka, mert a csapattal az első évben csak a büntetőkön múlt az Európa Liga csoportköre, egy évvel később pedig a Levski Sofia és a Brøndby IF búcsúztatása után az Evertonnal döntetlent is játszottunk az EL-selejtezőben. Pályafutásom során először hívtak az albán válogatottba, és 2017-ben Macedónia ellen bemutatkoztam a nemzeti csapatban. Sajnos megsérültem, és a műtétet követően nyolc hónapot ki kellett hagyni a teljes felépülésig. Ekkor visszatértem Olaszországba, és a Serie B-ben szereplő Salernitana labdarúgója lettem. Nem a terveim szerint alakultak a dolgok, kevés játéklehetőséget kaptam, ezért Finnországba igazoltam. Jól éreztem magam a KPV-nél, amikor megkeresett egy menedzser, hogy lenne-e kedvem Magyarországon játszani, ahol több Dunától keletre eső város csapata is érdeklődik irántam. Összevetettem mindent (milyenek a körülmények, mennyire szervezett a klub, mennyi néző jár a meccsekre, mennyire élhető a város), és mivel nagyon jókat hallottam a DVTK-ról, ezt az ajánlatot fogadtam el. Január óta élek itt, és gondolkodás nélkül mondom, jó döntést hoztam.
Dióhéjban ennyi a pályafutásom. Lehet azon merengeni, hogy mit kellett volna másként tenni, de sokkal üdvözítőbb, ha inkább azért vagyok hálás, amit kaptam. Büszke vagyok arra, amit elértem, mert mindenért megdolgoztam, semmit nem kaptam ajándékba.

- Játszottál Olaszországban, Szlovéniában, Horvátországban, Finnországban és Magyarországon. Mi jellemzi az egyes bajnokságok játékstílusát?
- Az olasz labdarúgás elsősorban a taktikáról szól, minden játékos pontosan tudja, melyik játékhelyzetben mi a feladata. Mondok egy példát. Amikor a Hellas Verona csapatával edzettem, akkor Andrea Mandorlini vezetőedző a gyakorlásokon nem azt nézte, kinek milyen technikai képességei vannak, hanem azt figyelte, ki mikor indul be, és merre mozog támadásépítéskor vagy éppen a védekezés során. Ha mindenki elvégzi a feladatát, akkor az meghatványozza az egyéni képességeket, de ha valaki kilóg a sorból, az lerombolhatja a többiek teljesítményét is.   
Magyarországon sokkal nagyobb szerepe van az egyéni képességeknek, több a párharc, és a játék is sokkal direktebb, a legtöbb csapat gyorsan a támadóharmadba akarja juttatni a labdát. Olaszországban jobban megbecsülik azt, a védők a középpályásokat hozzák játékba, nem a csatárokat indítják, mert nem siettetik a támadásépítést. És ha kell, akkor az élcsapatok sem félnek mélyen védekezni, mert tudják, a jól szervezett védelmet nehéz feltörni.
Finnországban pedig a klasszikus angol stílusú focit láttam, rengeteg íveléssel és küzdelemmel, ahol a technikai tudás kevesebb szerepet kap.
Ugyanakkor Olaszországban és Finnországban lehet általánosan elfogadott stílusról beszélni, Magyarországon, Horvátországban és Szlovéniában már klubonként változhat, sokkal jobban meghatározza a játékot a vezetőedző felfogása. Amikor Splitben Joan Carrillo volt az edző, az a játék közelebb állt az olasz futballfilozófiához, mint a többi horvát csapat játékához.

- És a játékerőt össze lehet hasonlítani?
- Talán sokan nem hiszik, az olasz másodosztály, de még a harmadosztály eleje is olyan színvonalon játszik, mint a horvát, szlovén vagy a magyar élvonal többsége. Olyan labdarúgók játszanak a Serie B-ben, mint az egykori PSG, AC MIlan, AS Roma labdarúgó, Jérémy Ménez, de a vezetőedzők is bátran vállalnak munkát a Lega Pro-ban, mert tudják, ha jó munkát végeznek, az élvonalba is hívni fogják őket.
A magyar bajnokság viszont a legfejlődőképesebb, látjuk, hogy az FTC bejutott a BL-be, és a Fehérvár is EL-play offot játszott. Még engem is meglepett, hogy sok szempontból az OTP Bank Liga előrébb tart, mint az 1. HNL. Horvátországban több fiatal szerepel a csapatokban, itt több a rutin, de az egyértelműen egyre jobban záródik a két éve még tágra nyitott olló.

- Rendre meghívnak a válogatott keretébe, és két év után Kazahsztánban játszottál ismét, amivel te lettél a DVTK 23. felnőtt válogatott labdarúgója.
- A sérülésem előtt háromszor játszottam a válogatottban, utána azonban nehezen kerültem vissza a keretbe is. Vasárnap azonban pályára léptem a Nemzetek Ligájában. Nem egyszerű a helyzetem, mert egyre erősebb az albán válogatott, a 2016-os Európa-bajnokság volt az első világesemény, ahová kijutottunk. A csapattársaim egy része topbajnokságokban játszik (Seria A, Bundesliga), míg mások további erős ligákban (Hollandia, Görögország, Törökország, Oroszország). Büszke vagyok arra, hogy a nemzetem képviselhetem, és ismét tagja vagyok a keretnek. Bízom benne, hogy újra és újra meghívót kapok, és hamarosan tovább gyarapíthatom a válogatott mérkőzéseim számát.

- Térjünk át a DVTK-ra! Hogyan értékeled az eddigi eredményeket?
- Ha megnézzük például a Paks elleni kezdőcsapatot, akkor azt látjuk, hogy Gabi és én télen érkeztünk, Hege, Ghicu és Stefan (Molnár Gábor, Hegedűs János, Gheorghe Grozav és Stefan Dražić - a szerk.) pedig nyáron. Ez a csapat fele, természetes, hogy ilyenkor nem áll össze egyből a játék, de az idő nekünk dolgozik. Megvan a kellő pontenciál a csapatban ahhoz, hogy eredményesek legyünk. Az első három meccsen nem játszottunk rosszul, de akkor is azt mondtam, fejlődni kell. A ZTE elleni vereség váratlanul ért, de sajnos az ilyen mérkőzések is benne vannak a futballban. A Paks ellen is megvolt az esélyünk a győzelemre, de a lefújás előtt mégis a vendégek szerezték meg a pontokat. Papíron minden egyszerű, a pályán viszont ott az ellenfél is. Rendelkezésre áll minden, ami a sikerhez szükséges. Sok jó játékos alkotja a DVTK keretét, a stáb kiváló munkát végez, csodálatos a stadionunk, minden igényt kielégít az edzőközpont, kiváló a szurkolótábor, keményen dolgozunk. Azonban sok esetben ez sem elég, mert ha mindent megtesznek a játékosok, a stáb tökéletesen felkészíti őket, a szurkolók mögöttük állnak, akkor is ott a szerencsefaktor. Úgy látom, hogy 30 százalék múlik a tehetségen és a felkészültségen, 70 százalék pedig szerencse. Azonban a világ legszerencsésebb embere sem ér el semmit, ha a maga 30 százalékát nem teszi mellé nap mint nap. Ha szerencse is velünk lesz, akkor nagy dolgokat érhetünk el. Ahogy az életben, úgy a labdarúgásban is előre kell tekinteni, mert a múlt heti meccset már nem lehet megnyerni, de ha sokat rágódunk rajta, akkor a következőt is elveszítjük.

- A teljesítményedet tekintve kritikaként fogalmazható meg, hogy időnként hullámzó. Néha lövésekkel veszélyeztetsz, sorra jönnek a beadások, míg máskor ezek elmaradnak. 
- A futball csapatjáték, ezért mindenkinek a játékát befolyásolja a társai teljesítménye. Ha mi birtokoljuk a labdát, akkor kisebb a nyomás a védelmen, és ha a közvetlenül mellettem játszók jól helyezkednek, időben indulnak be, akkor nekem is könnyebb jól passzolni, lásd Molnár Gábor gólját a Mezőkövesd ellen. De az ellenfél jobb oldali támadója is hatással van a játékomra, mennyire húzódik vissza, ezáltal teret nyitva előttem.

- Eddig tíz bajnokin szerepeltél a DVTK színeiben, és két gólpasszt adtál.
- Elsődleges feladatom a védekezés, ugyanakkor szélső védőként segíteni kell a támadásokat. Tavasszal a DVSC ellen Mire, most ősszel az MTK ellen Gabi (Mirko Ivanovski és Molnár Gábor - a szerk.) értékesítette az átadásom, és biztos vagyok benne, hamarosan jönni fog a gól is. Amikor lehetőség nyílik előttem, akkor szívesen célzom meg távolról is a kaput, de mindig a legjobb megoldást keresem.

- Manapság a balhátvédek feladata sokkal jobban hasonlít a szélsőkére, mint azokra a balhátvédekre, akik a múlt században a védelem bal oldalán romboltak.
- Ahogy fejlődik a labdarúgás, úgy változik az egyes posztokon szereplőkkel szemben az elvárás is. Régen a középső védő csak rombolt, most pedig látjuk, Sergio Ramos mennyi gólt szerez. Manapság már minden védőtől megkövetelik a magas szintű technikai képzettséget, nem elég kibikázni a stadionból a labdát, ki kell tudni hátulról hozni azt nyomás alatt is. Ez igaz a balhátvédekre is, akiknek egyre több a támadó feladata, három belső védős felállás esetén már-már szélsőt játszanak.

- Szinte egyszerre lettél apa és a DVTK játékosa. Majd tavasszal a koronavírus-járvány idején a karantén miatt hónapokig nem láttad a családod.
- Aisha már nyolchónapos, szépen nő. Jelenleg az albániai házunkban él a feleségemmel és a szüleimmel, de már szervezzük, hogy hogyan tudnának Miskolcra költözni. A születése teljesen megváltoztatta az életem, felelősségteljesebb lettem, minden reggel hálát adok Istennek, hogy apa lettem. Azóta sokkal nyugodtabb, csendesebb vagyok, de nem a pályán, bár ismerek olyan védőt, akire rá sem ismertem, miután megszületett a gyermeke, olyan szinten változott meg a játékstílusa.

- Hadd osszak meg egy esetet az olvasókkal: egyszer, amikor edzés után megkérdeztem, mit nézel a telefonodon, nem közösségi oldalt mutattál, hanem egy topcsapat taktikáját elemző videót. Már most készülsz az edzői pályára?
- Emberi gyarlóság, hogy szeretjük azt hinni, mindent tudunk, de mindig kiderül, hogy ez messze nincs így. Ezért fontos a tanulás, és mivel labdarúgó vagyok, igyekszem a labdarúgásról összegyűjteni a legtöbb tudást. Az internet tele van olyan videókkal, ami segít megérteni, melyik helyzetben mi a legjobb megoldás, így más kárán tanulom meg, hasonló helyzetben mit csináljak. Amikor meccset nézek, akkor sem szurkolóként ülök le a tévé elé, hanem igyekszem belehelyezni magam a balhátvéd helyébe. A fociban az a szép, hogy kívülről tökéletesen látszanak a passzsávok, a pályán, a tömeg közepén viszont sokkal nehezebb észrevenni ezt.
Ma még eszembe sem jut az, amivel holnap találkozok, és élesben egyből kiderül, ez az én utam. Jelenleg profi labdarúgó vagyok, a pályán szeretnék minél többet elérni, a DVTK sikerére koncentrálok, de nyitott vagyok mindenre. A későbbiekben lehetek edző, játékosügynök, klubvezető, bármi. A végzettséget bármikor meg lehet szerezni, sokkal fontosabb, hogy melyik feladat áll közelebb a személyiségemhez.

Névjegy

Vezetéknév: Memolla
Keresztnév: Hysen
Születési idő: 1992. július 3.
Születési hely: Kavajë (Albánia)
Állampolgárság: albán, olasz
Magasság: 187
Poszt: védő
Mezszám: 27

Sikerei
Albán válogatott 4/0

Pályafutás
2020/2021 Diósgyőri VTK (NB I.) 5/0
2019/2020 tavasz Diósgyőri VTK (NB I.) 5/0
2019 ősz Kokkolan Pallo-Veikot (Finnország, 1. osztály) 5/1
2018/2019 tavasz US Salernitana 1919 (Olaszország, Serie B) 4/0
2018/2019 ősz HNK Hajduk Split (Horvátország, 1. osztály) 0/0
2018/2019 ősz HNK Hajduk Split II (Horvátország, 2. osztály) 2/0
2017/2018 HNK Hajduk Split (Horvátország, 1. osztály) 13/0
2017/2018 HNK Hajduk Split II (Horvátország, 2. osztály) 1/0
2016/2017 HNK Hajduk Split (Horvátország, 1. osztály) 24/0
2015/2016 FC Koper  (kölcsönben, Szlovénia, 1. osztály) 17/0
2014/2015 A.S.D. Martina Franca (kölcsönben, Olaszország, Lega Pro) 27/0
2014/2015 Hellas Verona F.C. (Olaszország, Serie A) 0/0
2013/2014 A.S.D. Martina Franca (Olaszország, Lega Pro  II)
2012/2013 A.S.D. Martina Franca (Olaszország, Lega Pro  II)
2011/2012 A.S.D. Martina Franca (Olaszország, Serie D)
2010/2011 A.S.D. Martina Franca utánpótlás
2009/2010 A.S.D. Martina Franca utánpótlás
2007-2009 ASD Esperia Monopoli utánpótlás
2003-2007 Pezze di Greco utánpótlás
1998-2003 Kavajë utánpótlás