- Vártad, hogy Lipták Zoltán visszatérjen a pályára?

- Persze, fontos tagja a csapatnak! Az lenne az ideális, ha mindig mindenki egészséges lenne, soha nem lenne eltiltottunk, és mindenki csúcsformában játszana, mert akkor lenne igazi harc a csapatba kerülésért. Ebben az esetben a sikerek sem kerülnének el.

- Pedig visszavette a csapatkapitányi pozíciót!

- Ez teljesen természetes, helyre állt a világ rendje. Ettől függetlenül tovább teszem a dolgom, segítem a társakat, egy csapat vagyunk, együtt dolgozunk a sikerért.

- Felcsúton az OTP Bank Ligában, Balassagyarmaton a Magyar Kupa-mérkőzésen és a legutóbbi Tatran Prešov elleni felkészülési meccsen is te viselted a kapitányi szalagot, illetve korábban edzőmeccsen többször vezetted már ki a kezdőrúgáshoz a társakat. Emlékszel még, mikor került először rád a szalag?

- Nagy megtiszteltetés számomra, hogy rám esett Bódog Tamás választása, mert ez a munkám elismerése is mindamellett, hogy a kezdőcsapatban én szerepelek legrégebb óta a DVTK-ban. Ha visszagondolok, hogy előttem kik voltak a DVTK kapitányai, akkor csupa válogatott, jelentős pályafutást befutott labdarúgókat lehet sorolni. Felkészülési mérkőzésen többször is előfordult, elsősorban a sok cserének köszönhetően a fiatalok közül esett rám a választás. De ez is jól esett akkor. Sőt, amikor a Balmazújváros ellen kiállították Lipit, akkor is én lettem a cséká a maradék egy percre, de szerintem csak azért adta ide a szalagot, mert lefelé menet mellettem haladt el.

- Az utánpótlásban ért hasonló megtiszteltetés?

- Amikor a saját korosztályomban léptem pályára, akkor rendszeresen, viszont rengeteget játszottam fölfelé, ahol az idősebbek látták el ezt a feladatot.

- Sokszor elmondtad, hogy gyerekkorodtól vágytál arra, hogy saját nevelésű játékosként a DVTK első csapatában a stadionban, sok néző előtt játsszál, de szerepelt a terveid között, hogy csapatkapitány is legyél?

- Eszembe sem jutott kiskoromban! De ahogy pályafutásom fontos momentuma volt, amikor bemutatkoztam az első csapatban 2011-ben, úgy mérföldkőként tekintek erre a találkozóra is.

- Nem csak a pályán, hanem a pályán kívül is megvolt az előzmény, amikor a DVTK első csapata bekopogott az U17 öltözőjébe, hogy gratuláljon az eddigi eredményekhez, akkor te beszéltél a fiatalokhoz.

- Én is örültem ennek a lehetőségnek - pedig nem vagyok szereplős figura -, mert emlékszem, gyerekként mekkora motivációt jelentett, amikor hozzánk szólt egy felnőtt játékos, vagy akár csak visszaköszönt. A DVTK U17-es csapata hétről hétre kiváló eredményeket ér el, már kilenc ponttal vezetik a bajnokságot, megérdemlik most a biztatást, hogy év végén reményeim szerint gratulálni tudjunk nekik. Azt követően pedig abban bízom, hogy minél többen felkerülnek az első csapat keretébe, és legközelebb a mi öltözőnkben találkozunk.

- Árulj el egy kulisszatitkot! A felcsúti mérkőzés előtt tartottál motivációs beszédet az öltözőben?

- A meccsek előtt az öltözőben mindig Bódog Tamás beszél, így történt ezúttal is. A kezdőrúgás előtt a pályán, amikor körbe álltunk, akkor viszont én szóltam néhány szót. Nem kell nagy dologra gondolni, ilyenkor már mindenki maximálisan a meccsre koncentrál. Ez valójában egy rítus, ami önmagában többet ér, mint a szavak. De a körben mindig más viszi a szót, most úgy éreztem, hogy nekem kell megszólalnom. Egyébként sem csak Lipi (Lipták Zoltán - a szerk.) szokott beszélni, hanem mindig más, és ez így van jól, hiszen a csapatban több olyan játékos van, aki magával tudja ragadni a többieket. 

- A bajnokság rajtja előtt azt mondtad, ősszel sokkal jobbnak kell lenni, mint az előző idényben. Sikerül megfelelni a várakozásoknak?

- Persze vannak még hibák, de sokkal jobb irányban haladunk ősszel. Tavasszal elértük a legfontosabb célt, bennmaradtunk, ebben a bajnokságban pedig előre kell lépnünk. Elég kemény edzéseket tart Tamás, de mindenki tisztában van vele, hogy ez szükséges ahhoz, hogy minél jobb erőben legyünk. Az eredményeinket nézve úgy tűnik, felváltva következnek a jó és rossz sorozatok, de úgy érzem, vannak még tartalékok a csapatban. Fontos, hogy megvan az önbizalmunk, mert például a Honvéd elleni találkozón végig biztos voltam a győzelemben, még a kihagyott büntető követően is. Mindenki tette a dolgát, mentünk előre, mert kellő energiával rendelkeztünk.

- A saját teljesítményeddel mennyire vagy elégedett?

- Igyekszem minél jobb teljesítményt nyújtani, mert ha jól megy a játék, akkor valószínűbb, hogy szerepet kapok a következő találkozón is. És ez fordítva is igaz, mert azt tapasztalom, minél több mérkőzést játszok, annál jobb leszek. És ha pedig valamiben hiányérzetem támad, akkor legközelebb igyekszem odafigyelni arra, hogy jobban menjen. Ilyenkor edzéseken is többet gyakorlom például a beadásokat, fejes párharcokat, mert önkritikusan úgy éreztem, hogy nem feleltem meg a saját elvárásaimnak. De akár olyan apróságokat is említhetek, hogy jobban kell figyelni a kitámasztásokra, hogy fordulékonyabb, gyorsabb legyek. A sok gyakorlás önbizalmat ad, mert érzem, hogy fejlődök. Most is tudom, miben és mennyit kell javulnom, és ezért teszek is.

- Rendszeres eleme a DVTK edzéseinek az a gyakorlat, amikor a teljes csapat egy sorba felállva, egyesével lő 17-18 méterről. A közelmúltban nagy meglepetésemre a ballábasok között tűntél föl. Ez is a fejlesztés része?

- Kaptam egy rúgást a jobb bokámra, ezért jobbal igencsak fájdalmas lett volna próbálkozni. Azonban kiállni sem akartam erre hivatkozva, inkább ballal lőttem. Talán van még, aki emlékszik, hogy balhátvédként kezdtem a felnőtt pályafutásom, úgy gondoltam, ha már így alakult, akkor gyakorlásnak ez is jó lesz. Nem állítom, hogy legközelebb jobbról is ballal lövök, de bízom benne, hasznát látom ennek a gyakorlatnak is.

- Az erőállapotodra viszont sosem lehetett panasz.

- Nyáron kezdtük el használni a Catapult rendszert (a sportmozgások elemzésére alkalmas mérőrendszer - a szerk.), így meccsről meccsre, sőt edzésről edzésre tudom, milyenek a eredményeim, mennyit futottam, és ebből mennyi volt a sprint. Mindig úgy érzem, hogy kifutottam magam, mégis úgy lépek legközelebb pályára, hogy ráteszek még egy kicsit mennyiségben, tempóban, mert mindig tudok többet kihozni magamból. A futás a csapat szempontjából is nagyon fontos, mert sokszor nem kapok a szélen labdát, viszont területet nyitok a társnak, esetleg segítek megosztani a védők figyelmét, vagy éppen még egy opciót kínálok a játék folytatásához. Ezek azok a mozgások, amik a legkevésbé látványosak, hiszen nem érek labdához, viszont nagyon sokat tudok hozzátenni a csapatjátékhoz.

- Azt gondolná az ember, a labdarúgók nem örülnek a Catapultnak, ehhez képest azt mondod, érdeklődve figyeled az eredményeket.

- Aki csalni akar, az biztosan a pokolba kívánja a Catapultot, de bizton állíthatom, Diósgyőrben nincs ilyen ember. Éppen ezért tudunk küzdeni egymásért. A csapat nagyon jó erőállapotban van, minden ellenfelünket oda tudjuk szorítani a kapujához, rájuk tudunk menni, és nyomás alá tudjuk helyezni őket, ami felőrli őket egy idő után. A pályán jó érzés, amikor azt veszem észre, hogy jobban bírom az iramot, a 80. percben is bátran vállalkozom egy versenyfutásra, amit meg is nyerek.

- Te mire figyelsz leginkább az adatok közül?

- Persze az is számít, hogy hány métert futottam, de fontosabb, hogy hány métert tettem meg sprintben, vagy nagy intenzitású futással.

- Túl vagy 60 NB I.-es mérkőzésen, de még nem találtál be az ellenfél kapujába. Kapod már az öltözőben a zrikákat, hogy mikor lövöd meg végre az első gólod?

- Persze, szeretnék az élvonalban is gólt lőni, de nem vagyok ráfagyva a témára, Tamás Márk annál többször szokta szóba hozni ártatlan kérdésnek álcázva. Biztos vagyok benne, hogy jönni fog a gól, csak az a kérdés, mikor. Addig is igyekszem kiszolgálni a társakat.

- Egy védőnek természetesen nem a góllövés az elsődleges feladata, de a tartalékcsapatban sokszor bebizonyítottad (24/5 a mérkőzés/gól mutató), hogy nem vagy beoltva a gól ellen.

- Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a második csapatban többször is szélsőt játszottam. Ez szinte kiskoromtól végigkísér, amikor égett a ház, akkor az edzőim rendre előre küldtek, lőjek gólt. Azzal pedig tisztában vagyok, hogy a kapu előtti szituációkban sokkal gyorsabban kell reagálnom, ha eredményes akarok lenni.

- Az Újpest ellen ha jól tudom sérülés miatt nem tudtál pályára lépni.

- Sajnos bedagadt a térdem a meccs előtt. A héten komolyabb kivizsgálásokon veszek részt, utána okosabbak leszünk. Bízom benne, hogy nem komoly.